Méltatlanul ritkán fordul a magyar turista tekintete dél-délnyugati hegyeink felé. A Hazajáró is rég járt már a Szlavón-szigethegységben. Akkor is a legnevesebb tagján, a Pozsega-havasán. De leltárunk csak úgy lehet teljes, ha a horvátországi tájegység kevésbé ismert kincseit is feltárjuk. A török után kolostor- és várromok maradtak. A Trianont követő jugoszláv idők és a délszláv háborúk is alaposan megmarcangolták a vidéket. De a Szlavón-szigethegység nyugati oldalán megtaláljuk még a Monarchia emlékeit. Sőt, ha alaposan körülnézünk, ritkán látott honfitársainkkal, a daruvári, pakráci és lipiki magyarokkal is kezet rázhatunk. Ahol legutóbb elköszöntünk, a Papuk nyugati végétől indulunk útnak a Liszina legmagasabb csúcsára, a Fekete-kőre. A hegygerincen Dobrakutya, majd Szaplonca várromjai után Donja Vrijeska Szent Anna kolostorához ereszkedünk. Diósszentpál után délnek fordulunk Daruvár felé. Pakrác és Lipik után felnézünk Fejérkő várához, megmásszuk a Pszuny-hegység legmagasabb csúcsát, a Brezovo poljét, végül a rudinai kolostorromnál zárjuk kirándulásunkat. A “Hazajáró” hétről-hétre bakancsot húz és nekiindul, hogy keresztül-kasul bebarangolja a Kárpát-medence varázslatos tájait és megismerje hazánk természeti- és kulturális értékeit, történelmi emlékeit és az ott élő emberek mindennapjait. Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján, Délvidéken, Muravidéken, Őrvidéken és belső-Magyarországon hol gyalog, hol szekérrel, kerékpárral vagy kenuval halad vándorútja során. A Kárpátok fenséges gerinceitől, várromokon, apró fatemplomokon és véráztatta harcmezőkön át, patinás városokig – megannyi magyar emlék kíséri a “Hazajáró” soha véget nem érő útját.